Nagy visszhangot váltott ki a Délnyugat főszerkesztőjének, Makkay Botondnak A tohonyaság című elkeseredett írása a folyóirat 1995/8-9. számában arról, hogy nő a közömbösség, nem kap segítséget szerkesztői munkájához. Sokan tollat ragadtak, volt, aki megköszönte a lapnak a szórványban élőknek nyújtott olvasmány lehetőségét, volt, aki egyetértését fejezte ki., megmozgatta az embereket. - Ebben a számban Cziczeri Béniről (1910-1981) olvashatunk, aki református egyházi gondnokként, lelkész híján a lelkész helyettesítője, a helyi műkedvelés, az óvodai műsorok fáradhatatlan szervezője volt egész életében. /Délnyugat (Resicabánya), jan. - febr./
1995. február folyamán
A Délnyugat folyóirat 1994-ben indult, első évfolyamában /1994-ben/ tíz száma jelent meg. Felelős szerkesztője, aki egyben a cikkek zömét írja, Makay Botond református tiszteletes. A többi cikk Dercze Ferenc szerkesztőségi titkártól és Szánthó Lehel főszerkesztő-helyettestől van. Még Fülöp Lívia mondható rendszeresen közlőnek, amint a lap statisztikájából kitűnik. A Délnyugat költségeit a dévai Corvin Magazin Bt. és a magyarországi Pro Professione Alapítvány vállalta magára /akárcsak a Hunyadvármegye folyóiratot/, hogy újsághoz jussanak a szórványban élő magyarok. /Délnyugat (Resicabánya), febr. - II. évf. 2. sz./
1996. november 12.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületen /MÚRE/ a következő nívódíjakat adta az 1995. évre: publicisztika - Bogdán László (Sepsiszentgyörgy), tévé - Xantus Gábor (Kolozsvár), rádió - László Edit (Marosvásárhely), szerkesztő - Dénes László (Nagyvárad), pályakezdő - Szondy Zoltán (Csíkszereda), Ady Endre Sajtókollégium évfolyamelső - Papp Sándor Zsigmond. Különdíj a szórványban a Délnyugat folyamatos megjelentetéséért Makay Botond felelős szerkesztőnek. Különdíj Borbély Zoltánnak, mert megteremtette a romániai magyar zenei élet hangtárát. Por Amicitia-díj - Gheorghe Moldovannak, a Direct hetilap néhai főszerkesztőjének munkásságáért. /Szabadság (Kolozsvár), nov,. 12./
1996. december folyamán
A resicabányai rádióban 1996. jún. 19-e óta van heti negyedórás magyar nyelvű műsor, melyet Makay Botond /Resicabánya/ lelkész, a Délnyugat szórványfolyóirat szerkesztője állít össze. Azzal vállalta el a műsor készítését, jelentette ki Makay, hogy az pártpolitika-mentes lesz. /Délnyugat (Resicabánya), dec./
1996. december folyamán
Boksánbányán idén júniusban emléktáblát állítottak Keresztes József /Bögöz, 1893-Budapest, 1976. jan. 13./ emlékére. Keresztes József lelkész Resicabányán templomnak is használható iskolát, Boksánbányán pedig templomot épített a nehéz időkben, 1941-ben kényszerült a távozásra. Húsz esztendeig /1921-1941/ volt Resicabányán /így Boksánbányán is/ lelkész. Kitűnő szervező volt, a templomépítésen kívül Resicabányán Világosság címmel saját szerkesztésű lapot is kiadott. /Délnyugat (Resicabánya), dec./
1999. június 24.
A Délnyugat 1994 márciusa óta jelenik meg, hasonlóan a Hunyadvármegye és a Nagyküküllő szórványlapokhoz. Főszerkesztője, Makay Botond szóvá tette, hogy a napokban ötvennégy hazai magyar lap és kiadvány kapott az RMDSZ tájékoztatása szerint sajtótámogatást, a felsorolt szórványlapok azonban nem voltak benne. Azzal indokolták, hogy ezeket a kiadványokat segíti a Pro Professional Alapítvány és a Corvin Magazin BT. Makay bízik abban, hogy sikerül felélesztenie a Délnyugat folyóiratot. /Makay Botond: Mi lesz veled, Délnyugat?! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./
2007. július 5.
A Körömhír című, Resicabányán a kilencvenes években napvilágot látott református gyülekezeti lap “nyomdája”, azaz egy sokszorosító gép (sapirográf) Makay Botond gyűjteményeként hat írógéppel és egy stencilgéppel együtt a resicabányai Bánsági Hegyvidék Múzeumába került. A Körömhír című resicabányai református gyülekezeti lap Makay Botond szerkesztésében az 1990-es fordulat utáni első belső terjesztésű lap volt, amely 1992-től 1993 végéig jelen meg, 1994-től, a Délnyugat /Resicabánya/ megjelenésétől a Körömhír a Délnyugat vallási rovatának a címeként élt tovább a szórványlap 1997-es megszüntetéséig. /Szakmáry Károly: Múzeumba került a Körömhír “nyomdája”. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./
2009. március 7.
Nyolcvanegy éves korában elhunyt dr. Szántó Lehel. A temesvári Piarista Gimnázium után Nagyenyeden tanítói oklevelet szerzett, majd elvégezte az orvosi egyetemet s mint orvos a resicabányai nehézgépgyárban dolgozott. Közben meghurcolták, bebörtönözték. Mint orvos kitűnő diagnoszta volt. Szabad idejében lelkesen foglalkozott a magyarság ügyeivel, a magyar művelődés egyik legjelesebb helyi képviselője volt. A rendszerváltás előtt a művelődési házban tartott egészségügyi és művelődéssel kapcsolatos előadásokat. 1990 után az RMDSZ székházban folytatta ilyen irányú munkásságát. Tagja volt több cikluson át – az RMDSZ alapító tagjaként – a megyei és városi szervezet választmányának. A Resicabányán megjelent Délnyugat folyóirat /1994-1997/ egészségügyi rovatvezetője volt, de művészettörténeti írásokkal is jelentkezett. Műkedvelői szinten kiváló szakértője volt az építészeti és képzőművészeti irányzatoknak. Lelkesen működött közre annak érdekében, hogy az RMDSZ Szombati-Szabó István könyvtára létrejöjjön és gyarapodjon s annak megszületése után ő volt az egyik önkéntes könyvtáros, a könyvtár anyagának rendszerezését is elvégezte. /Makay Botond: Dr. Szántó Leheltől búcsúzunk. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
